2. rész

Már az ébresztő előtt fent voltam és alig vártam, hogy hétvége legyen. Tegnap Benjamin azt mondta, hogy hétvégére ideutazik Londonból. Anya is nagyon izgatott miatta. Egész reggel erről beszélt. Fél 8 előtt pár perccel indultam el otthonról, de így is beértem pár perc alatt. Már majdnem mindenki benn volt a teremben, csak Rosat nem láttam sehol, így leültem egy szőke fiú mellé.

- Szia. Nataniel vagyok. - mondta és rám mosolygott. Gyönyörű szemei voltak. Gyorsan becsuktam a szám és én is köszöntem neki. Egész jó fej volt és megtudtam, hogy ő a DÖK elnök. Az órán nem igazán figyeltem, mert ezt már tanultam az előző sulimban. Már majdnem vége volt az órának amikor Rosa megérkezett. Gyorsan elnézést kért a tanártól és leült a mögöttem levő padba. Amikor kicsöngettek egyből kérdőre vontam.
- Szia. Hogy hogy késtél?
- Elaludtam. Leighnél voltam és ő messzebb lakik a sulitól, mint én Lysander meg elfelejtette, hogy én is ott vagyok és nem keltett fel. - mondta és csúnyán nézett a felemás szemű fiúra.
- Várj egy pillanatot. Egyrészt ki az a Leigh?
- Jaj Tori, nem meséltem még róla? - nézett rám csodálkozva. - Leigh a barátom és egyben ő Lysander bátyja is. Lysander pedig ott az az ezüst hajú fiú. Jó fej csak nem igazán beszél Castielen kívül senkivel.
- Aha, értem. Szóval Leigh Lysander bátyja és a barátod. Lysander pedig a bunkó vörös barátja igaz? - néztem rá kérdőn, de ő a mondatom vége felé elsápadt. - Mi az?
- Szóval szerinted bunkó vagyok? - hallottam meg a vörös hangját mögöttem. Félve fordultam meg, és igen, ott állt mögöttem és mindent hallott.
- Hát, tudod én csak arra céloztam, hogy nem igazán voltál velem kedves a múltkor. - kezdtem egér vékony hangon. Utálom, hogy így meghunyászkodok előtte.
- Értem, szóval szerinted nem bunkó vagyok, csak nem valami kedves. - mondta és magában röhögve ott hagyott.
- Utálom ezt a gyereket. - motyogtam úgy, hogy Rosa ne hallja. A csengőig még mesélt nekem Leighről és megtudtam, hogy övé a butik.
- Oh, jut eszembe. Eljössz velem valamikor vásárolni? - kérdezte Rosa és közben boci szemekkel nézett.
- Persze, nagyon szívesen. - úgy tűnik ez a suli tényleg más, mint az előző volt. Ott soha nem hívtak vásárolni, mondjuk barátaim se voltak. Szívesen beszélgettem volna még Rosaval, de bejött a tanár.
- Na gyerekek. Az én órámon nincs barát mellett ülés, itt lány fiú mellé fog ülni és én mondom meg, hogy kinek ki a párja.
Csak ne Castielt, csak ne Castielt imádkoztam magamban. Szerencsére nem őt kaptam, hanem Alexy-t.
- Szia. Viktoria vagyok. - mondtam mosolyogva a megkönnyebbüléstől, hogy nem Castielt kaptam.
- Én Alexy vagyok. Amúgy milyen óra is van? - úgy tűnik fárasztó lesz mellette ülni.
- Francia. Legalább is én úgy tudom.
Az óra végéig Alexy-vel beszélgettem. Nagyon jó fej volt, úgy tűnik, hogy ő lesz a másik barátom. A többi órán már nem történt semmi izgalmas. Épp indulni akartam hazafelé amikor valaki megfogta a vállam.
- Szia. - mosolygott bele az arcomba Alexy. - Én is erre megyek, úgyhogy mehetnénk együtt is ha van kedved.
- Persze, hogy van.
Jó volt valaki mással sétálni. Alexy nagyon vicces, és kiderült, hogy ő is jön majd velünk vásárolni. A kapuban elköszöntünk, mert Alexy pár utcával arrébb lakik. Anya még nem volt otthon, úgyhogy csináltam popcornt és ledőltem egyet filmezni. Már majdnem vége volt amikor anya megérkezett.
- Szia Raven! Jó híreket hoztam. Benjamin holnap jön. - mondta. Örültünk egy sort, majd gyorsan megvacsiztunk. Lefekvés előtt olvastam még pár oldalt, majd lekapcsoltam a lámpát és elaludtam.